Igazságot a szívnek!

Puha kötés, 160 oldal

A vérkeringést a természet egészével kapcsolatba hozva, a szokásostól eltérő megvilágításban tárgyalva, szeretnénk a szívet abból a méltánytalanul alacsony sorba degradált szerepéből kiemelni, ahova a mechanista természetfelfogás erővel betuszkolta. Szeretnénk, ha a mindennapi gondolkodás keretei közé bekerülhetne és fiziológiai értelmet nyerne, hogyan és miért lehetséges a szív békéje, tisztogatása útján keresni boldogságunkat. Praktikusan a keringési betegségek gyógyításához is szeretnénk más szempontokat behozni a közgondolkodásba. Ugyanis a mechanikus keringési elképzeléseknek köszönhetően ellentmondásos és minden heroikus erőfeszítés ellenére nem túl hatásos a keringési betegségek gyógyítása. Nevezetesen: egy stroke vagy infarktus esetén minden erőnkkel a véralvadás gátlásával vagy a helyi eret elzáró akadály megszüntetésével foglalkozunk, noha tudjuk, hogy általában a véralvadással nincs probléma. Az esetek túlnyomó többségében a véralvadás fiziológiás szabályozása egészséges. Csak helyileg történik egy a patológiát beteljesítő trombotizálódás. Továbbá azt is tudjuk, hogy az egyén életének szempontjából fontos, akár életbevágóan fontos helyeken történnek ezek a keringési zavarok, nem csak úgy általában. Nem a tomporunkból vagy a hátunk közepéből esik ki egy elhalt szövetdarab. A történéseket nem tudjuk a beteg egyéni természetével, egyéni történetével, sorsával orvosilag összekapcsolni. Előre gondolkodva csak nagyon általában tudunk tenni valamit, általában – a stroke megelőzése céljából – rendszeres véralvadásgátlásra szorítjuk betegeinket, holott – mint ahogy említettük – tudjuk, hogy nem a vér általában vett alvadékonysága a probléma. Hasonlóképp feszülünk neki a vérnyomás gyógyításának, amikor tisztában vagyunk vele, hogy ezzel is legfeljebb csak egy tünetet számolunk fel.

Először rövid tudománytörténeti áttekintést adunk, amelyben láthatjuk majd: az emberiség a gépkorszak beköszöntével alkotta meg és fogadta el paradigma szintjén az ember mechanikai fiziológiáját.

A második fejezetben a vérnyomás jellemzőinek állatvilágbeli egyetemességével érzékeltetni szeretnénk, hogy az a nagymértékű keringésmechanikai különbözőség ellenére mégis mennyire egységes. Ennyiben bizonyítjuk, hogy a vérnyomás sokkal inkább az egységes sejtélettani működésekből, semmint egy központi pumpának köszönhetően áll elő.

A harmadik fejezetben a fejlődéstani képekkel érzékeltetni igyekszünk, hogy mennyire egy teleologikus építkezés folytán erősödik meg a szív keringést uraló központi szerepe.

A negyedik fejezetben újragondoljuk a nyirokrendszert, s ezzel alátámasztjuk a nedvkeringés általános, indítékában alapvetően a testi sejtek élete felőli építkezését.

Az ötödik, hatodik és hetedik fejezetben igyekszünk megmutatni, hogy a hagyományosan ismert fiziológiai, úgymond élettani bizonyítékok más szempontok szerinti tárgyalásával könnyen kérdésessé lehet tenni a keringés berögzült mechanikai elképzeléseit.

A nyolcadik fejezetben kozmikus kitekintést teszünk.

Az élővilágban az élettevékenységeket kozmikusan kísérő ritmus az állati formával (hólyagcsíra) belülre kerülve emancipáltan működik tovább, és feleslegessé teszi külön, belső ritmusgeneráló szerkezetek feltalálását. Ennek mintegy bizonyítékát kapjuk meg, ha az embriogenezis képi elbeszélését nézzük, összehasonlítjuk a növényi embriogenezissel, vagy akár ha egy testi építkezés ritmusát követjük nyomon, mint ahogy tesszük ezt a kilencedik fejezetben a kos naptárának olvasásával.

A tizedik és a tizenegyedik fejezetben a test, az érrendszer anatómiájának egy olyan rendjét vázoljuk fel, ami túlmutat egy alulról történő mechanikai kényszerű építkezésen. Az anatómiai elrendeződés, alakformálódás törvényszerűségeiben a keringés és az idegrendszer, valamint a vérnyomás működésének poláris erők közötti dinamikus egyensúlyára találunk. Ezek a poláris „erők” nemcsak a testfeleken eltérő mértékben mérhető vérnyomáskülönbségekkel, de a betegségek egyik oldali gyakoribb előfordulásával is kapcsolatosak.

A tizenkettedik fejezetben az érelmeszesedést mint a test megújulásának problémáját mutatjuk be.

A tizenharmadik fejezetben, még szubtilisebb szinten, a gondolkodás testet-lelket mozgató útját bemutatva, mintegy ennek örökös mozgásában oldjuk fel a polaritás problémáját, illetve ennek a feltárt kényszerű útnak köszönhetően találunk magyarázatot betegségek testtájakhoz köthető preferenciáira.

Végül, de nem utolsósorban felhívjuk a figyelmet a kétoldali vérnyomásmérésnek a megszokottól eltérő céllal történő, a betegségek, betegséghajlamok, sőt a gondolkodási stratégiával kapcsolatosan az egyéni karakter, alkat felderítésében is jól használható eszközére.

A homeopátiával gyógyítóknak e rendszer szerinti gyógyszercsoportosítást közlünk, és közreadunk egy poláris alapon szétválogatott egyszerű étrendi tanácsot, amit akár a magas vérnyomás gyógyításában, de sokféle más panasz esetén is haszonnal alkalmazhatunk.