Artabán, a negyedik király

Mindenki ismeri a Három Királyok, vagy másképpen szólva a három napkeleti bölcs történetét.

Jézus Földre érkezésének csodálatos, és még ma is nagy titkokat rejtő eseményének névről ismert szereplői ők, akik hosszú útjuk célját Betlehemben találták meg. Mesés ajándékaikkal hódolva köszöntötték a kisdedet, akiben minden bölcsességük kútforrását ismerték fel.
Gáspár Menyhért, Boldizsár - három magas rangú zarándok, akiket addig soha nem látott, de régen megjövendölt égi tünemény, a Csillag vezetett el az emberiség reménységének bölcsőjéhez...
De ki ismeri közületek Artabán, a Negyedik Király, a negyedik bölcs történetét?

Ő úgyszintén látta a csodás égi tüneményt, mi több: három társához hasonlóan ő is be volt avatva a tünemény legmagasabb misztériumába... Ő is elindult idejében, hogy köszöntse a földre érkezett égi királyt, de - bizonyos sors-körülmények miatt - három társához, bölcsességben testvéréhez, nem csatlakozhatott. Betlehembe idejében el nem juthatott, kincseit a gyermek lábához le nem tehette...
Ki tudja közületek, milyen erős vágy és elhatározás élt a negyedik zarándok lelkében, miképpen kellett lemondania ennek a mély, benső vágynak a teljesüléséről, hogy azután a lemondás útja mégis a legmagasabb beteljesüléshez vezesse el életét...?
Ki emlékszik közületek Artabán hosszú, kanyargós magasságos, és mély, szakadékos vándor-ösvényére, egy életen át nem szűnő keresésére és - útja végén - a különös, nem várt találkozásra...?
Ki látja közületek Artabán magas alakját, amint az évtizedek vándorlásaiban gerince meghajlott, szeme meggyengült, haja megfehérült? Legfőképpen mégis lelke változott meg ezen a hosszú úton: a hajtó, sarkalló vágy lassan elhagyta őt. A megcsendesült lélek egyre tisztább, békességesebb kehelyként várta immár nem azt, amit ő magának célul kitűzött, hanem azt, amit a Magasságok Urai az így megpróbált emberi lélek kelyhébe - tiszta, végső adományként - beleönthettek...? Ez a történet a valóság erejét hordozza magában, akkor is, ha első hangjai az álmok termében csendültek fel, az emberi szív palotájának középpontjában, ahol - annyi ezerévi várakozás után - az álmok beleolthatják végre erőiket abba, amit az emberiség eddig valóságnak tudott.
Ez az álmok erejével beoltott gazdag, és minden elemében élő valóság pedig az ember szellemi jövőjének - vagy inkább a szellemi ember jövőjének - legnagyobb, várakozó ajándéka...