(Barmen, 1895 – Stuttgart, 1959) német antropozófus, szerző, teológus, és a Keresztény Közösség egyik alapítója. 1914-ben kezdett nyelveket tanulni a Bonni Egyetemen. Ugyanabban az évben azonban besorozták önkéntesként az első világháborúba, és a Flanders-i frontra küldték, ahol megsebesült. 1916-ban találkozott először a teológus Friedrich Rittelmeyerrel, és 1918-tól protestáns teológiát tanult Berlinben, majd 1921-ben végzett. Ugyanebben az évben egyike volt a Svájci Keresztény Közösség alapítóinak. Bock hamarosan a Keresztény Közösség szemináriumának vezetője, majd Friedrich Rittelmeyer halála után, a közösség vezetője lett 1938-ban. 1941-ben, a náci rezsim betiltotta a Keresztény Közösséget az állítólagos „zsidó” és „szabadkőműves” befolyások miatt, Bock-ot pedig koncentrációs táborba küldték Welzheimbe ugyanabban az évben. 1942-ben szabadult ki a táborból, azonban őrizet alatt állt a háború további része alatt. A háború után fontos szerepet játszott a közösség újraépítésében.