(c.1170 – c.1220) német lovag és kültő, korának legnagyobb epikus költői közé sorolják. Minnesingerként lírikus költeményeket is írt. Életéről keveset tudunk. Nincsenek történelmi dokumentumok róla, művei képezik az egyedüli forrást életéhez. A Parsifalban azt mondja „mi bajorok”, és műveinek dialektusa kelet-frank. Ez és számos földrajzi jellegű utalás vezetett el ahhoz, hogy szülőhelyéül Wolframs-Eschenbach-ot (korábban Obereschenbach) jelölik meg, mely Ansbach-hoz van közel, Bajorországban.
A Parsifal című művében azt állítja, hogy írástudatlan volt, és műveit lediktálta, de ezt kutatói szkepticizmussal fogadják. Művei több patrónusról árulkodnak, ami azt sugallja, hogy több udvarnál is szolgált. Leginkább a Parsifal című művéről ismert, amit a legnagyobb német hőskölteménynek tartanak abból az időből. Ez az első német fennmaradt mű, melynek témája a Szent Grál.
Wolfram a szerzője két másik elbeszélő költeménynek is: a befejezetlen Willehalmnak és a töredékes Titurelnek. Mindkettőt a Parsifal után szerezte, és Titurel megemlíti I.Hermann halálát, ami biztosan 1217 utánra keltezi ezt a művet. Wolfram kilenc fennmaradó énekét a Minnesang mesterműveinek tartják.
A Parsifalnak 84 kézirata maradt fenn, ami a következő századokban is a mű óriási népszerűségét mutatja. Wolfram újrafelfedezése 1753-ban történt egy svájci kutató, Johann Jakob Bodmer által, aki a Parsifal egy fordítását adta ki ekkor. A Parsifal volt a fő forrása Richard Wagnernek is, mikor megírta librettóját operájához, a Parsifalhoz. Wolfram maga is megjelenik karakterként egy másik Wagner-operában, a Tannhäuserben.