(Heidenheim am Brenz, 1863. szeptember 24. - Havelock North, 1952. január 6.) német botanikus, író, antropozófus. 56 éves volt, amikor 1919-ben közreműködött Rudolf Steiner Aufruf an die Deutsche Volk und an die Kulturwelt (Felhívás a német néphez és a kultúrvilághoz) című, a hármas tagozódású társadalom eszméjét tartalmazó, a tartós európai béke megteremtésére alkalmas egyetlen iniciatívának a terjesztésében. Ezt csaknem száz németajkú közéleti személyiség írta alá – többek között Hermann Hesse író és Arthur Polzer-Hoditz, Károly császár kabinetfőnöke –, de végül ez az erőfeszítésük kudarcba fulladt. 63 éves korában – és még sokszor – járt Magyarországon, Nagy Emilék házába, az első magyarországi Waldorf-iskolának helyet adó épületbe, ahol rendszeresen konzultáltak az Általános Antropozófiai Társaság elnöke, Albert Steffen, valamint Ludwig Polzer-Hoditz grófja, Otto Fränkl-Lundborg, Günter Wachsmuth társaságában. Később a „szellemi nagykövet” szerepét töltötte be Európa és Ausztrália között. Ahol járt, szóban terjesztette az antropozófiát. Úgy utazott Dornachból Új-Zélandba, ahogyan mi Budapestről Bécsbe. 77. életéve küszöbén, 1939-ben, a "Botanische Wandersmann", a Botanikus Vándor ismét meghívást kapott Új-Zélandra. Röviddel a háború kitörése előtt örökre elhagyta Heidenheimet, Európát és a barátait.