Korunk éhezi ezt a szívminőséget, melynek kibontakoztatása szellemi tett. A száraz, materialista intellektus azonban nem képes felfogni az élő szellemiséget. A régi idők spiritualitása pedig a mindennapi életre alkalmazott értelmes gondolkodás kioltásával jár, így nem képes a szellemi világ gyógyító impulzusait a mindennapi élet számára közvetíteni. Ezt a tradicionális utat azonban Rudolf Steiner a 20. század elején a szellemtudomány által megújította, hogy a gondolkodás megtagadása helyett annak átalakításán keresztül vezessen a szellemhez. 
Ezen a megújított úton az életenergia a szívben, a szívcsakrában kibontakozva az új gondolkodás központjává válik. Élő, organikus, vagy szívgondolkodásnak is nevezzük ezt a gondolkodást, amely egyesíti magában a Kelet emelkedett spiritualitását és a Nyugat racionális értelmét, tudományosságát és filozófiai érzékét. Ezért a szívgondolkodás – a hétköznapi, anyagelvű gondolkodással szemben – a szellemi és a fizikai világban egyaránt alkalmazható: a szív révén válik az ember híddá anyagi és szellemi lét között. Ha ezt megvalósítja, képessé válik arra is, hogy a szellemből fakadó impulzusok alapján megújítsa a hétköznapi, gyakorlati életet és a társadalmat.