A normálistól az egészségesig - a megbetegedett tudat felszabadításának útjai

Kemény borító, cérnafűzött kötés, 240 oldal
Központi problémánk az, hogy nem tudjuk, kicsoda vagy micsoda az ember. Mégpedig azért nem, mert nincs megfelelő képünk az emberi szóról, az emberi beszédről és a szóról egyáltalán. Ezért bánunk olyan nehézkesen a szóval, ezért találjuk meg csak a legritkább esetben a helyes szót. Minden, amit egymásnak, egymásért és egymás ellen teszünk, beszéd - vagy legalábbis annak kellene lennie. Minden érdekel minket, csak éppen a szó nem, amivel, aminek a segítségével bármikor, bármit teszünk. És mert nem tudjuk, hogy mi a szó, ezért azt sem tudjuk, hogy ki az ember. És mert nem tudjuk, hogy ki az ember, ezért azt sem tudjuk, hogy mi az, ami számára üdvös és jó - az "ösztöneinkre" szemmel láthatólag nem hagyatkozhatunk e tekintetben. Csoda, ha rosszul mennek a dolgok? És azután: túlságosan kényelmesek vagyunk. Azt gondoljuk: elég okos és jó vagyok, úgy ahogy vagyok ahhoz, hogy megoldjam a magam és a világ élet-kérdéseit. Nincs szükségem különleges teendőkre. Nos, a nagy művészeknek naponta több órát kell gyakorolniuk. És mi, akik talán nem is vagyunk olyan nagy virtuózok a megismerés és a morális kérdések területén, mennyit gyakorolunk ezen az általános-emberi területen?