Lüktetek (szerelmes versek)

Puha kötés, 118 oldal

A szerző sorai a borító hátoldaláról:

A költészet az ókori görögöknél az énekből és a zenével kísért éneklésből fejlődött ki. A költői alkotásokat azóta is elsősorban a zeneiségük különbözteti meg a prózai irodalomtól, nem a képiség. A költők nyelvzenét alkotnak. A költemény: zenélő beszéd. Miután ezt felismertem, a zenei elemekkel való kifejezésmódra különösen nagy figyelmet fordítok, ami e könyvemben is tetten érhető. Teljesen nem értheti meg egy költő érzéseit az, aki műve ritmikáit, dallamait, zeneiségét nem veszi észre, nem éli át.

A kötet elején az Indul a vándor című kötetemből átvett néhány rímes, ütemhangsúlyos, azaz kevéssé zenélő alkotásom található. Ezzel együtt is a könyv tele van csengő-bongó, időmértékes, esetenként szimultán, gyakran lüktető ritmusú, szép és pozitív érzéseket átadó versekkel. Aki ezeket – például egy este – hosszabb időn át olvasgatja, és ritmusait, zeneiségét is magába szívja, jó eséllyel azt fogja tapasztalni, hogy lelkében megnőtt a kedv, a derű és a szeretet. Ezenkívül e sorok hatására lehet, hogy önkéntelenül ritmusos, dallamos verselésre érez majd késztetést. Meglepődve veheti észre, hogy verset komponál, pedig nem is volt szándékában, vagy talán soha nem is volt. Az is előfordulhat, hogy másnap reggel verszenére ébred.

                      Lüktetek

Ízelítő a kötet négy verséből:


Gyere-gyere Tünedelem,
a helyed a kebelem!
Dal a kezed a kezemen,
üde szeled a selyem.

Szavaszent Szeretőm ha beszél,
sziveszőtt zene szól a szemén.
Hiszen ő született Szeretet!
Ölelő dala – lám – melegen belepett.

Ízed édeni méze fénybe fon ma,
szinte szétszed a vágy sziréndalodra.
Lelkem most letüdőzi lágy a csended,
s nem felejtem el, áldom én e percet.

Karomba fonva lenge tested
hévvel óvva szendereg.
Rózsacsókod csendbe rejtve
homlokom melengeted.