Merlin, a bárd és Wagner, a zeneköltő

A Grál-legenda útja az évszázadok kultúrájában

Puha kötés, 252 oldal

Valamikor régen, a Krisztus utáni hatodik évszázadban Merlin, a kelták nagy hírű énekmondója és varázslója a Szent Grál misztériumának prófétája, Kerekasztalt alapít. Meghatározó szerepe van Arthur király születésében és neveltetésében, hogy aztán a megfelelő szellemi-történelmi pillanatban trónra emelje őt. Ő inspirálja a Kerekasztal lovagjait, hogy jelenlétükkel, szellemi és fizikai harcukkal a jövő nagy áramlatainak helyet készítsenek Európában. Talán a legismertebb közülük Parzifal, aki viszontagságos sorsfordulatok után úgy talál rá Monsalvat várára és a Grálra, hogy egyben királya is lesz ennek a nagy erejű Krisztusi áramlatnak.
Sokkal később, de mégis szerves összeköttetésben a fent leírt történésekkel, a 19.században Wagner is Kerekasztalt hív életre, és máig megfejthetetlen erővel feltámasztja az elfelejtett Grál-kultuszt.
A róla írt számtalan életrajz nem egy szerzője hajlamos aprólékosan elemezni Wagner jellembeli fogyatékosságait, s közben átsiklik azon a legfőbb erényén, hogy noha évtizedeken át úszik az adósságokban, a művészet terén nem ismer megalkuvást. Sohasem keresi a közönség kegyeit, és egyetlen ütemet sem ír le csak azért, hogy pénzt keressen. A meglehetősen felületes, vagy rosszhiszemű biográfusok nem látják - éppen fenti lelki tulajdonságaik miatt nem láthatják -, hogy Wagner egyéniségében az emberi gyarlóságoknál - Tannhauser és Amfortas bűneinél - mélyebben gyökereznek Hans Sachs és Parzifal erényei. Wagner is varázserővel rendelkezik, mint Klingsor, de varázshatalmával a Grált szolgálja.
Wagner tehát küldetést, szellemi missziót teljesít 19.századi életében, ez az a felismerés, amely támogatóinak akár tudatos, vagy csupán lelkük mélyén sejtésként szunnyadó, mégis meggyőző erőt ad támogatásához. Tudják, vagy érzik csupán, hogy mély sorsösszeköttetésben állnak Wagnerrel éppúgy, mint a hatodik századi nagy kultúrformáló erővel, Merlinnel...