A karmikus összefüggések ezoterikus vizsgálata 2.

AZ EMBERISÉG TÖRTÉNELMI HALADÁSÁRA VONATKOZÓ KARMIKUS FEJTEGETÉSEK

I. Előadás
Francis Bacon és Johannes Amos Comenius. Marx és Engels. Otto Hausner. Előző földi inkarnációjuk hatása az életükre. Az ember a saját személyes lelki tartalmait átviszi a későbbi korszakokba.

II. Előadás
Egyes meghatározó személyiségek a szellemi világban is folytatják tevékenységüket az emberi lelkek körében és ott tanítványokat képeznek ki. Bacon tanítványa Ranke, Comeniusé Schlosser. Conrad Ferdinand Meyer előző életei.

III. Előadás
Pestalozzi, C. F. Meyer, Emerson, Herman Grimm előző életei. Az egyes emberlelket nem tekinthetjük csupán egyetlen korszakhoz tartozónak, aki csak egyetlen földi életet él le, hanem csakis úgy, hogy individualitását az egyik földi életből a másikba haladva szemléljük.

IV. Előadás
A régi beavatottak megtestesülésének nehézségei jelenkorunkban. A régi beavatási bölcsesség most gyakran költői, művészi alkotásban nyilvánul meg. - Ibsen, Wedekind, Hölderlin, Hamerling.

V. Előadás
Néró újabb inkarnációi. Rudolf osztrák trónörökös öngyilkossága mint a karmikus kiegyenlítés egy fajtája. A materializmus kifejlődé-se eltompította a karma iránti fogékonyságot.

AZ INDIVIDUÁLIS EMBERI ÉLET KARMIKUS KUTATÁSA

VI. Előadás
A karma szemléletére nem alkalmas korunk szokásos gondolkodása. A halál után az emberek nemcsak önmagukban, hanem egymásban is élnek, és megtapasztalják saját tetteik hatását a másik emberben ezen alapul karmájuk alakulása a következő életükben, Karmagyakorlatok: a külső emberalak gondolati eltávolításával láthatóvá válik a Szaturnusz, a Nap és a Hold impulzusa.

VII. Előadás
Az előző életbe való visszatekintés lehetősége.

VIII. Előadás
Az előző élet hatása az ember külső alkatának kialakulására. Az emberi fej és a. fej alatti test összefüggése az egymást követő inkarnációkban. A fej, a ritmikus rendszer és az anyagcsere-végtagrendszer megismerésének módja.

KARMAFORMÁLÁS A HALÁL ÉS AZ ÚJABB SZÜLETÉS KÖZÖTTI ÉLETBEN

IX. Előadás
Az ősi bölcsesség beleáramoltatása az emberiségbe bizonyos szellemi lények tette volt a régmúltban, akik később eltávoztak a Földről és a Hold-szférába vonultak át, ahol már az emberi karma alakításában vesznek részt. A halált követően az ember visszafelé haladva átéli földi életét a többi ember szemszögéből nézve: amit tetteivel nekik okozott, azt most saját magában érzi. Ebben a belső élményében játszanak szerepet a Hold-szféra lényei. E megélt tapasztalatait azután beépíti az ember az újabb földi élete akaratába.

X. Előadás
A Nap-szféra jelentősége a halál és újabb születés közötti életben. Ebbe a szellemi régióba a gonosz részünket nem vihetjük be. Az embernek így két része van: az, amelyik a halál után áthaladt a Nap-szférán, és az, amelyik nem. Az egészségre való hajlam a Nap-szféra által jön létre bennünk. A földi létben szakadék tátong a morális-lelki és a természeti-fizikai között, mert itt a szellemi törvényeknek nincs olyan külső, a külvilágra gyakorolt hatásuk, mint a természeti törvényeknek. A szellemi törvények csak az ember belső lelki világában érvényesülhetnek.

XI. Előadás
Az emberi élet hétéves szakaszokra való felosztása a szellemi hierarchiák időben egymást követő hatása ránk az életutunk során. A karmikus követelmények bevésődésének időszaka és a karmikus ki-egyenlítések teljesítésének időszaka az életben. A halál és újabb születés közötti élet során az ember elérkezik a Mars- Jupiter- és Szaturnusz-szférába, ahol saját morális színvonalával szembesítik. A születetlenség és a halhatatlanság fogalma. A születés előtti életünk iránti érdektelenség következménye az, hogy az ember a szellemi világgal szemben is közömbössé vált.

XII. Előadás
Az emberi életút hét éves szakaszainak és a bolygószféráknak összefüggése. A halál utáni élet inspiratív megismerése. A Mars-, Jupiter- és Szaturnusz-szféra. - Voltaire, Eliphas Levi, Victor Hugo.

XIII. Előadás
A hétköznapi tudat, az imaginatív tudat és az inspiratív tudat viszonya az emberi testhez. Az ember a szellemi hierarchikus lények hordozója. Gondolati életünk a harmadik hierarchiával, érzelmi életünk a második hierarchiával, akarati életünk az első hierarchiával áll összefüggésben. Karmánkat a bennünk élő istenek formálják. A sors higgadt elfogadása adja a legerősebb szellemi impulzusokat.

XIV. Előadás
A kozmikus világ éterisége, asztralitása és szellemisége. A tér világa és az idő világa. Krisztus kapcsolata az idővel. Ex deo nascimur - In Christo morimur - Per spiritum sanctum reviviscimus.

XV. Előadás
Az asztráltest és az én kihúzódása a fizikai és étertestből az elalvás-kor, illetve visszaereszkedése azokba a felébredéskor Az alvás során felidéződik összes előző földi életünk, egészen a legelsőig, sőt még az azelőtti szellemi világbeli egységlétünk is. Az egész kozmosz a szellemi hierarchiák emberrel kapcsolatos működésének szolgálatában áll.

XVI. Előadás
A szellemi világ és a földi világ nem különül el élesen egymástól. A fizikai világ önmagában halott, a szellemi hierarchiák teszik élővé és elevenné. "Az éjféli Nap" látása. A harmadik hierarchia az alvás idején az étertestünkben megfigyeli és kiviszi a kozmoszba a nappal átélt gondolatainkat. A kultuszok szellemi párhuzama az érzékfeletti világban.

XVII. Előadás
Elemi csapások, tömegbalesetek és civilizációs katasztrófák karmikus megvilágításban. Az isteni hierarchiák tetteibe belejátszanak a luciferi és ahrimáni hatalmak. A jó istenek törekvése, hogy az emberi sorsokat újra visszavezessék az igazság útjára. Az emberek sorsa összefonódik az istenek sorsával.