Mi az antropozófia

Puha borító, ragasztott kötés, 225 oldal
 

Idézet a szerzőtől: „ … kiknek szól ez az írás és viszont, hogy mely célra nem szántam. Szerintem nem való arra, hogy az antropozófia iránt érdeklődők minden személyes kommentár, szóbeli felvilágosítás nélkül ebből ismerkedjenek meg Rudolf Steiner kutatásainak alapelemeivel.
Jónak találom … arra, hogy az antropozófia iránt érdeklődők bevezető, puhatolózó tanulmányképpen együtt olvassák valaki olyannal, aki e kérdésben jártas, és kérdéseikre az itt közölteknél bővebben - vagy más módon! - fejti ki Rudolf Steiner kutatásainak alapelemeit.”
 

A közreadó megjegyzése: talán nem ártalmas elkezdeni a „dologgal” való ismerkedést egy remek íróember élő beszédet idéző művével, aki nem csak regények, színdarabok, továbbá mesék – Kökölyszi és Bobojsza, Csilicsala bácsi, Hahó … filmek szerzője, de sokak számára kapu az antropozófiához. Akik mögött pedig sok olvasás, sok munka van, azok ezzel az összefoglaló művel „ellenőrizhetik” magukat.

A könyv hátoldalán található ismertető:

Török Sándor a harmincas-negyvenes évek fordulóján már ismert regényíró és színpadi szerzô volt. Kököjszi és Bobojsza, mesekönyvének hôsei, e két igaz barát vezette ôt az antropozófiához. E könyvek olvastán hívták meg ôt, Dr. Nagy Emilné Göllner Mária kissvábhegyi házába, az akkori antropozófusok törzshelyére. Ô elment és ott ragadt. Aztán haláláig elkötelezte magát Rudolf Steiner antropozófiájának.
 

„Magyarországon a mozgalom negyedik hétéves periódusa, az úgynevezett Rákosi-korszakra esett. Az antropozófia elrejtôzött. Fejlôdését csak a távolból követhettem – írja Göllner Mária, miután 1946-ban Svájcba emigrált – de mindig a legbensôségesebb szellemi összetartozás érzésével tettem azt. Még emigrációm elôtt keresni kezdtem olyan fiatal személyiségeket, akiket tanulmányi csoportok vezetésére elôkészíthettem. Közéjük tartozott egy gyógypedagógus (Dalmai Marica), akiben az emberség művészi emberlátással párosult. Férjével (Jankovich Lajos) együtt olyan nagyszerűen tevékenykedett, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Ugyanebben az idôben egy íróbarátunk (Török Sándor) szintén értékes munkatársnak bizonyult. Velük, a korábbi csoportvezetôkkel (Szilágyi Rózsi, Papp-Kovách Elvira), a fiatal doktorral (Göllner Lajos), és más barátainkkal erôs szellemi kapcsolatban maradtam, így mindenkori munkámat össze tudtam kötni az ô tevékenységükkel.”
 

Török Sándor – e könyv szerzôje – 1985-ben halt meg. Ô egész életét annak szentelte, hogy az antropozófiát – melyet Göllner Mária által ismert meg – átadja másoknak. S tette ezt nehéz idôkben, amikor bűn volt ilyesmivel foglalkozni. Sándor bácsi elbeszélgetett a köré gyűlôkkel, „mesélt” nekik, s számukra írta meg a Bevezetô elôadásokat. A könyv elején olvashatják néhány egykori tanítvány – Vekerdy Tamás, Drahos Sándor, Szilágyi Péter, Popper Péter – visszaemlékezéseit, amely képet ad e szeretettôl áthatott és humort sem nélkülözô közös munkáról.