Makrokozmosz és mikrokozmosz

Puha borító, ragasztott kötés, 248 oldal

A régi beavatási módszerek arra irányultak, hogy felélesszék az emberi lélekben szunnyadó képességeket, amelyekkel átléphetők a megismerés határai a fizikai világ mögötti szellemi világ keresésére. Rudolf Steiner ezekben az előadásokban két különböző utat jellemez: a misztikus befelé fordulás útját és az eksztázis útját. Kifejti a mindkettővel kapcsolatos veszélyeket, és rámutat a modern emberiség tudatának megfelelő egyetlen útra.
Mivel a mai ember tudatos lény lett, saját fejlődését is tudatosan kell kézbe vennie. Ha tanítóra van szüksége, akkor már más a vele való kapcsolata, mint a régebbi módszereknél, amikor a tanító vagy vezető elvett valamit az általa irányított embertöl, vagy hozzáadott valamit, és ezáltal az önállótlan lett. Mert aki ma ezt az utat, a beavatás útját járja, az csupán olyan értelemben bízza rá magát szellemi tanítójára, mint, mondjuk, egy matematika tanárra. Feltételezi, hogy a tanító többet tud, mint ő.
Ezt az előadás-sorozatot Rudolf Steiner 1910-ben a Teozófiai Társaság bécsi tagozatának megalapítása alkalmával tartotta.
Mivel az előadásokat szűkebb körű hallgatóságnak tartotta, feltételezhette a szellemtudományos alapfogalmak bizonyos fokú ismeretét.