Emlékiratok II.

Puha kötés, 131 oldal

Göllner Mária 7 x 7 évben meséli el a magyar antropozófia történetét, melynek 21 évig aktív részese, majd távoli támogatója volt. Önéletrajzában végig kísérhetjük a fontosabb eseményeket, találkozhatunk azokkal, akik az ő tanítványai voltak, majd a következő generáció tanítói lettek.
A szerző így ír az indulásáról:
„Nagyon nehéz volt választ találnom arra a kérdésre, melyet azután tettem fel magamnak, hogy Rudolf Steinert megismertem. A kérdés ez volt: milyen módon tudnám Magyarországon Rudolf Steiner tanítását megfelelő módon ismertté tenni?
   Rudolf Steiner halála után világossá vált számomra, mit kell tennem. Tisztán láttam, hogy nehéz német könyvekkel, előadásokkal az antropozófiát nem lehet a magyar néphez közel hozni, mivel ez a nép nem filozófiai érdeklődésű. Ezért döntöttem úgy, hogy praktikus, a mindennapi életben gyökerező dolgot kell létrehoznom, amire az emberek felfigyelnek, és kérdéseik támadnak.
   A gondolatot, hogy alapítsunk egy internátust és egy iskolát, követte a megvalósítás. A Goetheanum elöljáróságának elmondtam, hogy remélem, a tervezett iskola egy olyan csíra lesz, melyből kifejlődhet az antropozófus élet.”
   „Még az iskola megnyitása előtt elindítottam az antropozófiai munkát Magyarországon. 1926. február 20-án egy kis baráti kör – velem együtt hét ember – egy társaságot alapított, amelyet dr. Günther Wachsmuth „Landesgruppe Ungarn"-nak nevezett.”
   A kötetben szereplő többi írás gazdagítja, kiegészíti ezt a történetet.