Ita Wegman és az antropozófia

Emanuel Zeylmansszal beszélget Wolfgang Weirauch

Puha kötés, 212 oldal
 

Ita Wegman neve már Magyarországon is egyre ismerősebben cseng az antropozófia iránt érdeklődők körében. Ebben alapvető szerepe van Emanuel Zeylmans (1926–2008) Ki volt Ita Wegman? című háromkötetes életrajzának (magyarul megjelent: I-II. kötet: 2002, III. kötet: 2003), illetve a sorozat negyedik tagjaként A szív megerősítése címen 2015-ben megjelent kötetnek.

Az első három kötetben Ita Wegman „külső” életrajzát tekinthetjük végig, a negyedikben pedig belső fejlődését, Rudolf Steiner mellett végzett iskolázását és szellemi útját követhetjük nyomon.

E hatalmas műben elmélyedve jogosan merülnek fel bennünk az íróval kapcsolatban is a kérdések: Ki volt Emanuel Zeylmans? Milyen ember volt? Miért vállalkozott az antropozófiai életben sokak számára egy még most is megosztónak tűnő személyiség életrajzának megírására? Hogyan kutatta fel Ita Wegman nyomát sok évtizeddel később? Kik és hogyan segítették ebben? Érték-e támadások? Mit élt át az első három kötet megszületésének tizenkét éve alatt? Mit követelt tőle ez a munka? Hogyan változott ehhez alkalmas eszközzé? Kutatásai közben hogyan bomlottak ki előtte az Antropozófiai Társaság nem közismert eseményei? Milyennek látta Rudolf Steinert? Milyennek látta a korabeli vezetőség tagjait? Hogyan viszonyult munkájához a társaság vezetősége a 80-as és 90-es években?

Ezekre a kérdésekre is kereste a választ a Németországban negyedévente megjelenő független antropozófiai folyóirat, a Flensburger Hefte alapítója és főszerkesztője, Wolfgang Weirauch, aki az életrajz németországi megjelenését követően (az első három kötet 1990-92-ben jelent meg) többször felkereste Emanuel Zeylmanst, hogy hosszú és izgalmas beszélgetéseket folytasson vele ezekről a témákról. Jelen kötet e beszélgetések szerkesztett változatát tartalmazza.

Úgy véljük, hogy a könyv sok új információt, értékes kiegészítést nyújthat a Wegman-életrajz keletkezéstörténetéhez, az író személyéhez, a korhoz, az Antropozófiai Társaság és tagjainak történetéhez a magyar Olvasók számára. A könyv mondanivalója javarészt ma is aktuális, sőt, sok eleme jövőbemutató. Ezért is döntöttünk kiadása mellett. A beszélgetések során bizonyos történésekről, személyekről sommás, néha kifejezetten éles megállapítások olvashatók, ezekkel egyetérthetünk vagy elutasíthatjuk őket, ám mindenekelőtt megkülönböztető képességünk fejlesztésére, valamint további kutatásra ösztönözhetnek bennünket.

A könyv nagy része kézirat formájában már sok éve forog közkézen magyarul. A kiadásra készülve próbáltuk megkeresni az anyag fordítóját, ekkor derült ki, hogy a fordító nem az, akinek neve a kéziraton fordítóként szerepel. A valódi fordító személyére nem sikerült fényt derítenünk. Munkánk során ebből a kéziratból indultunk ki, amelyet a német eredetivel egybevetve alaposan átdolgoztunk, és a hiányzó részekkel, valamint a teljes képanyaggal kiegészítettünk. Jelen kiadás a német kiadó engedélyével jelent meg.

„Nem Wegman életéről van szó, hanem az antropozófiáról. Wegman nem akarja, hogy bemutassák őt, ennek ellenére mégis be kellett mutatnom, hogyan bánt az antropozófiával.” (E. Zeylmans)

„Történelmi művek által hatást gyakorlunk arra, hogy milyen alakot ölt a múlt az emberi tudatban. Ez közös munka az emlékezés higiéniáján, ez az emlékezés erejének terápiája.” (E. Zeylmans)