KASPAR HAUSER és Közép-Európa sorsa a XIX. században

Puha kötés, 275 oldal

Kaspar Hauser Európa meg nem történt történelméből lép elénk. 1828 Pünkösdjétől, váratlan és Európa-szerte szenzációt keltő felbukkanásától 1833 Adventjéig, amikor ismeretlenek meggyilkolják, tizenhatéves korától huszonegy éves koráig, mindössze öt rövid évig élt a világ nyilvánossága előtt.
Korának emberisége az Európa gyermeke nevet adta neki.
Ki volt Kaspar Hauser?

A XIX. század elején fennállt a veszély, hogy a szellemi világ és a fizikai világ - a szellemi világ és az emberiség tudata - közötti kapcsolat teljesen megszakad. Ekkor szükség volt egy emberre, aki a fizikai világban él, mégis valódi és helytálló szellemi tapasztalatokkal rendelkezik. Ez volt Kaspar Hauser küldetése, hogy fenntartsa ezt a kapcsolatot a szellemi világ és a fizikai világ között, míg 1879-ben ismét egy Mihály-korszak nem kezdődik. Kaspar Hauser volt az az egyéniség, aki ezt a kapcsolatot fenntartotta.
                                                                                          Rudolf Steiner

Kaspar Hauser, továbbá Közép-Európa sorsa a legszorosabban összekapcsolódik a szabadon kibontakozni akaró, és ebben a kibontakozásban újra meg újra megakadályozott emberi lélek sorsával. Ezeknek az akadályoknak a színtere természetesen nem csupán a külső világ, hanem legalább ennyire maga az emberi lélek is.
Ez a szabadságra való képesség éppen Közép-Európában erősen kicsírázott; éppen itt kellene teljesen kivirágoznia; éppen itt taposták el, és csúfolták meg soha nem látott módon - egy egész nép meggyilkolásával, a munka nevében, amely szabaddá tesz...
Hosszú távon semmi sem segíti jobban az egyes embert abban, hogy megértse magában ezt a csírát, mint az, ha megismeri az akadályokat, melyek gátolni akarják a növekedésben, vagy egészen meg akarják fojtani. Így vezethet a Kaspar Hauser sorsa iránti valódi részvét a minden ember lelkében csírázni óhajtó szabadság zsenge bimbójának új megbecsüléséhez.

                                                                                          Thomas Meyer
                                                                                           (Basel, 1999.)