A Szentháromság titka

Az ember és a szellemi világ kapcsolata az idők változása során

Puha kötés, 212 oldal.
 

…így valójában a Szent Szellem az, amit azért kellett Krisztusnak elküldenie, hogy általa az ember megtarthassa Éntudatát, és ne legyen tudatában annak, hogy Krisztus benne lakozik. Ha tehát az ember a szó teljes értelmében lelke elé tárja azt, hogy tulajdonképpen miféle lény ő, akkor azt kell mondania: ha visszapillantok arra, amit a régi beavatottak tudtak, azt látom, hogy az a kozmoszt betöltő Atya-princípium él bennem, ami ezekben a régi beavatottakban megjelent, és kibontakoztatta az Énjüket. Ez a princípium élt velünk, mielőtt leszálltunk a fizikai világba. Ennek az Atya-princípiumnak a bennünk lakozása révén emlékeztek a régi beavatottak teljesen világosan arra, ahogyan a fizikai világba való leszállásuk előtt éltek. Az istenséget ekkor a születés előtti preegzisztenciában keresték: Ex deo nascimur.

A Golgotai Misztérium után nem maradhatott meg az emberben Krisztus látása, mivel akkor nem lehetett volna önmagától jó, csak a benne élő Krisztus lehetett volna jó. Az ember számára csak ez következhetett: In Christo morimur. Krisztusban halhatott meg; a benne lévő halálprincípium révén tudott Krisztussal egyesülni.

Új tudatát viszont a Krisztus által küldött lény, a Szent Szellem lénye ébreszthette fel: Per spiritum sanctum reviviscimus.

Látják, ez a Szentháromságban rejlő összefüggés…