Keresés
Keresett szó:

Rendezés:
Bejelentkezés
Hírlevél
TÁMOGATÓINK

Szofiológia

 

 

A szofiológia a „Szófia” [=Bölcsesség] görög szóból eredő filozófiai, teológiai fogalom. A szofiológia alatt a Szófia-Bölcsességről szóló tanításokat értjük.

A szofiológia gyökerei egészen a hellenisztikus hagyományhoz és különösen a platonizmushoz nyúlnak vissza. Az elmúlt kétezer év során azonban a fejlődés alapvetően maszkulin jellege miatt az Ószövetségben a Teremtő oldalán megjelenő kézműves (Szófia) háttérbe szorult a kereszténységben Krisztussal szemben, noha különböző szenteken, misztikusokon és filozófusokon keresztül ismerete tovább élt az emberiségben. Az Egyházon belül különösen a keleti ortodox egyház kultiválta Szófia tiszteletét, de a nyugati egyház is életben tartotta a Madonna-kultuszt.

Sőt, mivel az Isteni Bölcsesség minden igaz szellemi tudást megalapoz, Szófiát a zsidó-keresztény kultúrán kívül az emberiség majdnem minden nagy vallásában és szellemi hagyományában megtaláljuk valamilyen formában.

A nyugati szofiológia atyjának Jakob Böhmét (1575-1624), a keleti szofiológia atyjának pedig Vlagyimir Szolovjovot (1853-1900) tartják - tekintettel kiemelkedő látnoki erejükre, mellyel sok társuknál messze nagyobb értésre jutottak Szófiával kapcsolatban.

A Szófia-kultusz életben tartásában, egyúttal a szofiológia fejlődésében kiemelkedő individualitások voltak többek között: Szt. Ágoston, Bingeni Szt.Hildegard, Assisi Szt.Ferenc, Teilhard de Chardin, Pavel Florenszkij, Szergej Bulgakov és Valentin Tomberg.

A szofiológia központi témája Szófia lényiségének (megszemélyesítő vagy személyi mivoltának) kérdése: egyesek önálló istennőnek tartják, mások Krisztus Menyasszonyának, megint mások az Isten bölcsességet reprezentáló feminin aspektusának, ismét mások az Isteni bölcsességgel kapcsolatos teológiai fogalomnak, alapvetően a Jelenések könyve, és a Példabeszédek forrásai alapján, illetve saját értelmezésüknek és szellemi tapasztalásaiknak megfelelően. Ugyanígy eltérő nézetek alakultak ki a Szófiát személyként vagy "önálló lényként" értelmező szofiológusok között Szófia teremtett vagy Isten által "nemzett/szült" mivoltára nézve is.

A Szentháromság transzcendens dimenziójától elváló, Szófia által áthatott és megtestesült anyagi (maternális) világ és a Szentháromság kapcsolatát a huszadik században elsősorban Rudolf Steiner és Valentin Tomberg szellemi tanítók fedték fel.