(1879-1972) svéd énekesnő, hangtanár, antropozófus. 10 éves korában fedezték fel tehetségét, zenei tanulmányokat folytatott, majd a Svéd Királyi Opera együttesében énekelt. Koncert- és operaénekesként számos európai országban nagy sikert aratott.
1908-ban ismerkedett meg Rudolf Steinerrel, akitől bíztatást és támogatást kapott énekesi karrierjéhez, és akivel haláláig kapcsolatban maradt. Úgy találta, hogy tapasztalt tanárainak oktatási módszerei kikezdik természetes hangját, és ezért új módszereket keresett a hang fejlesztésére. Elkezdett új éneklésterápiás módszert kidolgozni, amit később Eugen Koliskoval és Ita Wegmannal fejlesztett tovább. 1938-ban jelent meg A Hang kibontása: Az ének tisztító ereje című könyve németül. Hamburgi énekiskolájának eredményeit Wilhelm Dörfler bevezette kórusmunkájába 1932 és 1939 között a Goetheanumban, Dornachban.
A nemzeti szocializmus uralomra kerülésekor iskolája ellehetetlenült, a háború alatt elszigeteltségben élt Sziléziában. A háború után teljesen terápiás munkájának és a köréje gyűlt fiatal zenészek tanításának szentelte magát.