(1905, Langenfeld kastély, Hegau - 1994, Dornach). Az első világháború során elvesztette apját és nagyon nehéz anyagi körülmények között élt. Rudolf Steinert 1921-ben hallotta először egy zürichi előadáson. 17 évesen beiratkozott a stuttgarti Waldorf Iskolába. Nemsokára Emil Molt fogadta magához, akinek házában sokszor találkozott Rudolf és Marie Steinerrel. Rudolf Steiner biztatására elhatározta, hogy Waldorf tanár lesz. 1926-tól a bázeli Rudolf Steiner Iskolában tanított, 1927-ben megnősült. Házába sok fejlődési zavarban szenvedő gyermeket befogadott és teljesen a Waldorf-pedagógiának szentelte életét. 1956-ban az Általános Antropozófiai Társaság vezetőségébe került, és az ifjúság szellemi törekvése szekcióját vezette. 1966-ban a Társaság elnöke lett. Sokat fáradozott azon, hogy az 1935-ös események következményeit megpróbálja tisztázni, a feleket kibékíteni, vagy legalábbis közelebb hozni egymáshoz. Jó kapcsolatot tartott fenn Ita Wegmannal is. 1984-ben lemondott a Társaság elnökségéről, 1988-ban pedig végleg visszavonult az aktív vezetőségi munkától.