(1872-1938) filozófiát és protestáns teológiát tanult Erlangenben és Berlinben. 1916-ban Berlinbe küldték, hogy lutheránus papként tevékenykedjen ott. Kezdetben ugyan magával ragadta a nacionalista lelkesedés, Rittelmeyer hamar szembenállásba került az I. világháborúval, és négy másik berlini teológus társával együtt egy békekiáltványt és megegyezést írt alá 1917 októberében. 1910-ben a nuremburgi iskolatanító, Michael Bauer lehetővé tette Rittelmeyernek, hogy első találkozását megtegye Rudolf Steinerel. 1922-ben segített a Keresztény Közösség létrehozásában, és annak első felszentelt papjaként működött. Vezetőjévé vált a „Vallási megújulásért” mozgalomnak is (mely egy másik kifejezés a Keresztény Közösségre) és a mozgalom stuttgarti bázisáról egy egyensúlyozó tettet vitt véghez egyfelől a nácizmusról szóló, számos publikációban megjelenő kritikai intellektuális viták, másfelől feladata, a Keresztény Közösség túlélésének biztosítása között.