Jacob Grimm (1785-1863) és Wilhelm Grimm (1786-1859) német mesegyűjtők és nyelvtudósok. 1806-ban kezdték gyűjteni a népmeséket, régi dalokat és szólásmondásokat. Évek hosszú kutatómunkájával, sok könyv és könyvtár tanulmányozása után 1812-ben adták ki első, Gyerek- és házimesék című gyűjteményes kötetüket. Sajátos stílusuk, mely ebben a kötetben mutatkozott meg először, azóta a jellegzetes német elbeszélő móddá vált.
A német nyelvtanról írt könyvüket 1815-ben adták ki. 1820-ban Jacob Grimm a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek leírásával az első német tudományos nyelvtan megalkotója lett. A grimmi hangtörvények képezik az alapját a nyelvcsaládelméletnek. 1822-ben Jacob Grimm megalkotta elméletét az első germán hangeltolódásról, amellyel a germán nyelvek eredetét magyarázta. 1837-ig két további nyelvtankönyvet, majd további mesekönyveket adtak ki. 1838-tól a német nyelv nagyszótárának megalkotásával foglalkoztak, amely tevékenység halálukig eltartott. A szótár és a testvérek történetét örökíti meg Günter Grass a 2010-ben megjelent Grimms Wörter című regényében.
Idézetek Rudolf Steinertől:
„A Grimm testvérek, és a hozzájuk hasonló gyűjtők, sok évet szenteltek arra, hogy beárasszák a világba a valamelyest civilizált meséket, amelyeket a népi hagyományból kigyűjtöttek. Noha nem volt segítségükre a szellemtudomány, teljes szívvel éltek ezekkel a mesékkel, azzal a meggyőződéssel, hogy azt adják az embereknek, ami magához az emberi természethez lényegileg hozzátartozik. Ha tudják ezt, meg fogják érteni, hogy noha az értelem (intellektus) kora mindent megtett (hozzávetőleg) száz éven keresztül, hogy elidegenítsen mindenkit, még a gyerekeket is a meséktől, most a dolgok változnak. A Grimmékhez hasonló mesegyűjtemények minden emberhez utat találnak, akik éberek az ilyen dolgokra; minden gyermek szívének, igen, mindannyiunk szívének kincsestárává válnak. Ez még inkább így lesz, ha a szellemtudományt nem csak elméletnek tartják majd, hanem az a lélek létformájává válik, amikor a szellemtudomány elvezeti a lelket pontosan annak szellemi gyökereihez. Akkor a szellemtudomány, külsőleg is szétterjedve, képes lesz mindent megerősíteni, amit a szellemes (eredeti) mesegyűjtők, meseszeretők, mesemondók tenni szerettek volna." (Berlin, 1913.02.06., GA 62, A mesék irodalma)
"A lelkek leginkább akkor vannak jól előkészülve a materializmusra, ha félig alvó állapotban vannak a külső életre, ha - hogy úgy mondjam - még gyermeki lelkek. Az ember nem veszi észre, hogy valaki be tud vinni a lelkekbe olyan ideákat, amelyek felkészítik a lelkeket, hogy a materialista nézetet magától értetődőnek fogadják el. Ahrimán ezt hajtotta végre, mikor engedett egy nagyon hatékony szellemet megszületni, aki beleültette a materializmusra való hajlamot a gyermeki lelkekbe, a brit emberek által észrevétlenül, anélkül, hogy az emberek tudatában lettek volna ennek. Ez a Robinson Crusoe kivételesen találékony szerzője. Ha valaki elülteti a Robinson Crusoe ideáit a gyermeki lelkekbe, azok hajlandóságot szereznek a materializmusra. A könyvben még a vallás is létrejön önszántából, ahogy a káposzták is megnőnek. Sehol sem tükröződik bármi, aminek a szellemi világból kellene beáradnia. Nézzék csak, hogy a Robinson hogy bejárta a világot. Volt egy időszak az irodalmi fejlődésben Közép-Európában, amikor a Robinson utánzatai számos nyelven megjelentek. Az ember meg sem tudja számolni, hány fordításban jelent meg a mű. Olyan mély ez ott belül. De a Közép-Európai kultúrának ismét meg kell mutatnia az utat a spiritualitás felé. És valójában egy magasabb vezetés inspirálta a Grimm fivéreket, hogy meséket gyűjtsenek. Ha ezeket a meséket adjuk gyermekeinknek az ahrimáni Robinson helyett, akkor a spiritualitás felé való hajlandóságukat növeljük." (Prága, 1915.05.15., GA 159, Tudatalatti erők)