Keresés
Keresett szó:

Rendezés:
Bejelentkezés
Hírlevél
TÁMOGATÓINK

Szellemtudomány

 

 

A szellemtudományt Rudolf Steiner (1861-1925) mint a bölcsességet, az isteni igazságot közvetítő szellemi tanító a huszadik század első negyedében hozta létre. Szándéka az volt, hogy a tudományt, illetve a gondolkodás tudományos módját elvezesse a Bölcsességhez. Ebben elsősorban Mihály arkangyal, a kozmikus intelligencia őrzője inspirálta.

A szellemtudomány egy eszközt jelent az univerzum megismeréséhez. Tehát a szellemtudomány nem az ismeretszerzés tárgya, hanem azért jött létre, hogy segítsen minket a világ közvetlen megismerésének elérésében.

A földi és a szellemi világ közötti kommunikáció a tizenkilencedik századhoz érve teljesen elcsendesedett. Az emberek által a földön kifejlesztett nézetek némák maradtak a szellemi világ számára; a szellemi világ beszéde pedig, mely etikai és szellemi hangokból szövődik, néma maradt a földi emberiség felfogása számára. A szellemi világ bele tudott munkálkodni a földi világba ebben az időben, de nem tudott beszélni hozzá. Aztán jött Rudolf Steiner, aki létrehozott egy új nyelvet, egy olyat, melyet nem csak hogy meg lehet érteni a földön gondolatokban és fogalmakban, hanem morálisan hallható a szellemi világban. Ennek a nyelvnek a segítségével a két világot elválasztó szakadék áthidalásra került. Ezen az új nyelven keresztül egyre több igazság tud most beáramlani a szellemi világból, miközben az emberi szükségek és problémák egyre több híre tud felemelkedni a szellemi világba. A két világ egységesülése megy végbe.

Azonban a szellemtudomány nem csak azért van a világban, hogy egy új nyelvet hozzon létre a függőleges irányban, a föld és az ég között, hanem hogy új nyelvet hozzon létre a horizontális síkon, ember és ember között is. A szkepticizmus, mely megtagadja a föld és az ég közötti kölcsönhatás lehetőségét, ellene tesz ennek a feladatnak, de így tesz a gyűlölet is, mely az emberiséget szellemtelen, antagonisztikus csoportokra osztja. Így történik meg az, hogy sok helyen és sok individualitás által, a szellemtudomány ma, szó szerint, keresztre van feszítve: a kereszt, melyet a szkepticizmus és a gyűlölet formál, néma hiábavalóságra ítéli azt. A szellemtudomány akkor hatékony, amikor élő nyelvként fogadják el, mely egyfelől megnyitja az utakat az egyre bővülő ismeretek felé, másfelől pedig olyan mély és őszinte, kölcsönös megértéshez segít minket, melyet sosem lehetne elérni nélküle.

Az emberi szónak (beleértve a gondolkodás és beszéd emberi képességét) fokozatos metamorfózison kell átmennie. Jelenlegi korunkban az emberi szó csupán egy közvetítője a gondolatoknak és ideáknak. Beszél arról, ami jó, de nem tartalmaz önmagában jóságot. A változás, melynek meg kell történnie az emberi szóban, olyan gondolatban áll, mely nem csak azt abszorbálja magába, ami helyes és igaz, hanem a jó esszenciális szubsztanciáját is. Akkor a szó nem csupán jelentés hordozója lesz, hanem morális tűz által lángra lobbantott jelentésé.

 

–                                                                              ***